Óda a dönerhez

Sosem gondoltam volna, hogy ételről fogok dicsérő szavakat zengeni. Ódát leginkább egy magasztos eszméhez, vagy fenséges tárgyhoz írnak: készült már óda a nyugati szélhez, vagy egy görög vázához, tudtommal dönerhez még nem. A műfaj jellemzői közül inkább az emelkedett hangvételhez ragaszkodnék a feszült érzelmi állapot helyett. Feszült érzelmi állapotot akkor tudok előidézni,  amikor emlékeztetem nagyfiamat, hogy szombaton az Antakya zárva van.

Az apró török büfé Budaörs egyik központi helyén, a Károly Király útnál kezdődő üzletsoron bújik meg. Munkás Ági, a tulajdonos egyik korai emléke, hogy a jelenlegi kávégép helyén, nagyszülei asztala alá bújva boltost és vendéglőst játszva kínálgatja a rokonságot. Ez a gyerekkori érdeklődés később sem múlt el, és vendéglátóipari végzettséget szerzett. Na de hogy jut el egy Budaörsön felcseperedő lány egy Döner büfé nyitásáig? Az Antakya ötlete-sok egyéb fantasztikus kezdeményezéshez hasonlóan-egy szülői értekezlet utáni beszélgetésen merült fel. Egy török származású ismerőse hívta fel rá a figyelmét, hogy hasonló Budaörsön még nincs, és szerinte lenne igény rá. A kezdetekhez segítségét is felajánlotta. Ági megjárta Törökországot, kitanulta a török büfé kínálat készítésének csínját-bínját, utánajárt hol tudja beszerezni a legjobb minőségű eredeti alapanyagokat, és belevágott. A névválasztás is tökéletes volt: a hely nevét adó város és környéke a törököknél is híres finom döneréről.

Sok helyen kóstoltunk már dönert. A legautentikusabb helyeken is megállapítjuk a férjemmel: ez nem olyan jó, mint a budaörsi! Próbáltam megfejteni a titkot, vajon ez miért lehet. Először is a friss alapanyagok, és eredeti fűszerek jutottak az eszembe. A hagymát például nem vastag karikákra vágja bele, hanem vékonyra szeleteli, és petrezselyemmel, mentával és cserszömörcével (sumak) salátaként rakja a szendvicsbe. Az öntet is 3,5%-os török joghurtból készül, természetesen török fűszerekkel ízesítve. A husit finoman megpirítja, így esélye sincs a máshol gyakran tapasztalt félig sült kicsit nagyüzemi hangulatú igénytelenségnek. Egyébként a csirkehús helyett választható bárány köfte, vagy falafel is. A másik fontos tényező a hozzávalók tökéletes aránya. Ehhez Ági mindig megpróbálja rábeszélni az újonnan érkezőket, hogy pita helyett a lavast (tortilla lap) válasszák. A harmadik összetevő az a mosoly, a kedvesség, és az a pár jó szó, ami mindenkinek jár az ebéd mellé. A téli törzsvendégeknek török teával, a nyáriaknak friss limonádéval kedveskedik. Visszajáró vendég pedig bőven akad. Leghűségesebb vásárlója egy fiatalember több mint két éve minden nap nála ebédel!

Ági, -ha már nem gulyáslevesezőt nyitott,- tartja is a büféjéhez passzoló török szokásokat. Az üzlet nyitása óta minden nap az első vendég a földre dobja a pénzt amivel fizet, ezzel vonzza be a következő vendégeket. A pénz estig a földön marad és mikor záráskor felveszi ezt mondja: Bismillahirrahmanirrahim, ami annyit jelent magyarul, Allah nevében. Az legelső pénz amit ledobtak, a falon van kifüggesztve. Nyilván nem csak dönerért járunk ide, sok török finomság kapható. A család nagy kedvence a gránátalma szirup, amit otthon pl. görög joghurtba vagy palacsintába teszünk, a friss hummusz, az Ayran nevű spéci sós joghurtital, és a mangós Dimes gyümölcslé. Szerintem soraimból kitűnik, hogy rajongó vagyok. A család elkötelezettségét pedig az mutatja legjobban, hogy egy Korfun töltött hónap, és kb. 1 tonna gyros elfogyasztása után első utunk az Antakyába vezetett!

Beszélgetés