Interjú Polgár Ágnessel a Szoknya és Nadrág online magazin alapítójával

Egy könnyed társalgásnak indult az interjú, a magazinról és Budaörsről szerettem volna kérdezni Ágit. De aztán eltérünk itt-ott a témától és tovább duzzadt a beszélgetés, elmesélte az életét, a küzdelmeit… végül több mint négy órán át beszéltünk. Köszönöm a bizalmát! Most viszont szigorúan a magazinról fog szólni az írott interjú, sok minden mást megtudhattok a Szoknya és Nadrág Magazin oldalán a régi cikkekből.

Hogyan lettél újságíró?

Gyerekkorom óta írni szerettem volna, már óvodásan "bemondóst" játszottam és a Nők Lapját, Szabadföldet lapoztam, tizenévesen már napilapot olvastam. Az általános iskolai irodalomtanáromnak nagy elvárásai voltak, sokat kellet olvasnunk. Mivel diszlexiás és diszgráfiás vagyok (csak akkor ezt még nem tudtuk), nehezen ment, így sokat jelentett, hogy a szüleim, nagyszüleim kitartóan tanítottak olvasni, és családunk barátja segített az olvasónaplók elkészítésében. Szerettem írni és olvasni.Nyomdaipari könyvkötőnek tanultam először, aztán dolgoztam és leérettségiztem, de mindig tudtam, hogy újságíró szeretnék lenni. Az egyetem előtt Svédországba költöztem, ottani élményeimről blogot írtam. Amikor hazajöttem egy építőipari szaklapnál dolgoztam, majd Tatabányán a 24 ÓRA megyei napilap hirdetési osztályán, miközben már a Szegedi Tudományegyetemre jártam kommunikáció szakra, és a tatabányai főiskola intézményi kommunikáció szakára.Az egyetemen nagyon sokat hallottam, hogy az igazi újságírást napilapnál lehet megtanulni, így amikor a 24 ÓRA-ban később újságírót kerestek, házon belül jelentkeztem. Amikor felvettek, akkor kezdődött el az igazi tanulás. Már a negyedik napomon ügyeletbe tettek. Itt idővel a helyi hírek mellett gazdasági és politikai témákkal, publicisztikával, magazin jellegű színes írásokkal foglakozhattam. Online szerkesztője lettem a napilap online oldalának, a kemma.hu-nak. A kezdeteknél ott voltam, együtt tanultunk bele az online szerkesztői létbe: a névválasztástól, a rovatok elindításáig, azon át, hogy mi számít szenzációnak, milyen gyorsan kell egy anyagnak megjelennie, figyeltünk arra is, hogy az oknyomozáson túl a történetek utógondozása is lényeges.A kisfiam születése után rákbeteg lettem, környezetváltozásra volt szükségem, így Budaörsre költöztem. Az utókezelések alatt elvégeztem a Nők Lapja online magazin szerkesztői kurzusát, hogy a változó trendeket is ismerjem, fejlődjek ebben a fajta újságírásban is. Három hónap gyakorlatot töltöttem ott, de hiába feleltem meg szakmailag, a hírszerkesztő újságírás után ez a fajta „laza” írás nem úgy ment nekem, ahogy ott az elvárt volt.

Hogyan jött a saját online magazin ötlete?

Úgy éreztem, hogy nincs olyan fórum, ahol egy helyen segítséget kapnának a párok, a családok, vagy a válófélben lévők. Ahol mentor, pszichológus, ügyvéd, párkapcsolati terapeuta is rendelkezésre áll. Pozitív gondolatokkal találkozzanak az olvasók, szóljon férfiaknak és nőknek is. Innen jött a név is, a „Szoknya és Nadrág Magazin”. Az egészről sokáig hallgattam még a barátok előtt is, magam sem voltam biztos benne, hogy tényleg elindítom, hiszen nem volt nevem, nem állt mögöttem támogató nagy cég.Az unokaöcsém digitális designer külföldön, az ő segítségével készült el a magazin online felülete. Komoly közvélemény-kutatás előzte meg az indulást, a névválasztás is hetekbe telt, ahogy a domain-név és tárhely megvásárlása is. 2017 májusától folyamatosan írtam és július 26-án elindult.Sikerként éltem meg, amikor a nlcafe.hu megosztotta egy-egy cikkemet, vagy volt olyan, hogy nálunk nyilatkozott országos és kényes témában először valaki. Büszke vagyok, hogy egyre több a férfiolvasó, hogy a cikkekhez nem érkezik rossz vagy csúnya hozzászólás, egyre több a megosztás és gyakran hivatkoznak ránk. Sok privát üzenetet is kapok.

Mik a további célok?

Már négy újságíró ír mellettem, nem szeretném felduzzasztani a magazint, napi három cikk bőven elég. Szélesebb korosztálynak szeretnénk szólni, színvonalas saját anyagokat létrehozni, minden témát a megszokottól eltérő szemszögből is megvizsgálni, kicsit jobban elmenni az önismeret felé. Úgy, mint egy igényes papíralapú magazin, csak online felületen.Hirdetőkre lesz szükség, mert ez egy ördögi kör, pénz kell, hogy még több emberhez eljussunk, de akkor lesz pénz, ha sokakhoz eljutunk. Számomra ez egy szerelem, mert most azért írok máshova, hogy ki tudjam fizetni az újságíróimat.

Jönnek a szokásos kérdések. Mióta éltek Budaörsön?

Hét és fél éve élünk itt. Korábban Budapesten, majd Tatabányán éltünk. Gyakran jártunk át Budaörsön, mindig találgattunk, mi lehet az a szép modern épület, utóbb megtudtuk, hogy az a Polgármesteri Hivatal és nem egy színház. Jó, hogy Budaörs közel van Budapesthez, de mégsem nagyváros. Ahol most lakunk, az a rész nagyon hasonlít Svédországra, rendezett, tiszta és új, kicsit olyan mintha külföldön lennénk.

Mit szeretsz Budaörsben?

Egyszerre város és falu, a mi utcánkba hétvégén akár is kimehetünk tollasozni, annyira nyugodt. Barátságosak és kedvesek az emberek. És a zöldet, annak ellenére, hogy mindenre allergiás vagyok, szeretem, hogy sok a zöld. És itt találtam meg a saját Gyülekezetemet is. A Kőszikla Baptista Gyülekezet nemcsak a lelki otthonom, hanem dolgozom is nekik, igyekszem a kommunikációt a gyülekezet és a város között erősíteni.

Ismerjétek meg a magazint, illetve Ági és kollégái cikkeit:

Beszélgetés