Interjú Kollár Borival, a Borarti megalkotójával

Mikor kérdezem, hogy minek is titulálja magát, akkor egyértelmű „nem tudom” a válasz! :) Dekoratőr, dizájner, ruhatervező, foglalkozásvezető. Összességében a Borarti márka tulajdonosa. Több éve már Budaörsön visz kézműves alkotócsoportokat, ahol nem a művésznevelés a cél, hanem, hogy a gyerekek éljék át az önfeledt alkotás élményét.

Fotó: Barbay Csaba Flashback Studio / Poli Farbe

Hogyan jutottál idáig?

Először a Dekoratőr Iskolába jártam, majd a Budapesti Divatiskolába utána az Aboriginal-nál dolgoztam először asszisztensként, aztán ruhatervezőként, majd a gyerekeim megszületése után teljesen nekik szenteltem az időm minden pillanatát. Amíg otthon voltam kezdtem el blogot írni, a Borarti blogot a mindennapjainkról, hogy dokumentáljam minden pillanatunkat és a saját alkotó vágyamat is visszahozzam a mindennapokba. Akkor nem volt ez még divat, friss dolog volt, pont tíz évvel ezelőtt volt, sok-sok éjszakámba került, mire megtanultam a csínyját-bínyját.

Valójában napló volt a gyerekeimről, hogy miket csináltunk együtt, befotóztam az alkotásokat és írtam róluk. Elkezdték olvasni idegen emberek is és életre kelt. Először a szomszéd gyerekeket hívtuk át alkotni, aztán óvodákba mentem el és végül meghívtak Budaörsre a JMMK-ba és itt tartottam az első foglalkozásokat. A gyerekeimmel együtt fejlődött, láttam mi működik náluk és mi nem. Párhuzamosan (Budapesten) a Két Egér Könyvesboltban is lett egy csoportom. Egy Tom Scamp könyvbemutató kapcsán ragadtam ott 3 évre. Több helyszínen, Budapesten és Budaörsön is, több néven például Szintér Projekt, több társsal, dolgoztam, aztán kerültem a PostART-ra, majd idén ősszel a Fantazmagóriába. Mára már kialakult a Borarti Alkotóműhely tematikája, küldetése, ami teljes mértékben a szívemből jön, én magam vagyok.

Mi a célod, miért csinálod?

Küldetésemnek érzem, hogy a szabad alkotás élményét átadjam a gyerekeknek és a felnőtteknek is. Nem a művészeti rész miatt, hanem az élmény miatt. Nem művészeti képzést akarok tartani, nem vagyok pedagógus, nem is akartam ezen a vonalon továbbmenni. Minden gyerek egy művész, csak hagyni kell kibontakozni őket. Ebben hiszek és ezt szeretném segíteni a munkámmal.

És mit látsz, otthon folytatják az alkotást?

Kapok sok pozitív visszajelzést. Egy kedves emlékem, amikor egy kisfiú elaludt festés közben. Olyan elmélyülten dolgozott és annyira kikapcsolt, hogy belealudt az alkotásba. Sokaknál még megvannak a korábbi kész alkotások, vagy mesélik, hogy használt náluk az álomfogó és azóta ott lóg az ágya felett. És igen, otthon is alkotnak szívesen a gyerekek.

A szülőket is szeretném segíteni, mert nálam láthatja, hogy a gyerek szeret alkotni, látja, hogy a túlmozgásos gyerek két órán át tud nyugodtan fest. Mondom is nekik, hogy legyen mindig elől otthon a festék, az olló, ceruza, hogy bármikor alkothasson. Hamar megtanulja hogyan bánjon az eszközökkel és festékkel, nem kell aggódni, mert nem koszol össze semmit. Például amikor anya főz, addig festhet a gyerek.

Ehhez az alkotáshoz jött a környezettudatos nevelés is, nem kell minden alapanyagot megvenni, hiszen fel lehet használni egy wc papír gurigát is. Ez is a küldetésem része, hiszen fontosnak tartom a természet tiszteletét. Ezekkel az alkotó feladatokkal a gyerekek készség szinten sajátítják el, nehézség nélkül lesz az életük része a környezettudatos életmód.

Azt szeretném, hogy az alkotó vágy megmaradjon később is, legyen felnőttként egy hobbijuk. Nem kell művésznek lenni, de ne szoruljanak egy kockába, merjenek teret adni a kreatív energiáiknak, merjenek alkotni.

Sok gyerekkel találkozol, milyenek a képességeik?

Minden gyerek művész, ahogyan ezt már Picasso is megmondta. A szabad alkotást tartom a lényeges pontnak! Nem lehet az alkotást osztályozni, vagy időkorlátok közé szorítani. Alkotni jó, együtt alkotni csoda! - ezt vallom, ezt adom tovább a munkám során.

Megnézünk egy óvodás rajzot: az zabolátlan, színes, de az idő előrehaladtával kockába zárják őket, pedig ezt kéne kibontani, továbbvinni. Bátran merje csinálni, ami a fejében van és akkor beindul a kreativitása.

Lehet ezt másképp is átadni a gyerekeknek, például egy meseváros építésnél a kudarckezelést, a csapatmunkát gyakorolják láthatatlanul, a problémamegoldó képességük fejlődik. Addig dolgozzon a munkáján a gyerek, amíg szerinte jó nem lesz, ő elégedett nem lesz vele.

Mik a jövőbeni terveid?

Érzem, hogy ahogy nőnek a gyerekeim, az ő érdeklődésük is változtat az én munkámon is, több időm is marad alkotni, a saját gondolataim kerülnek újra előtérbe. Ez lesz az új csapásvonal, de erről majd később. Hiszen, ha elengedek valamit, kettő másik jön a helyére. Ez visz előre!

Mesélj a könyvekről. Hogyan jöttek létre?

Az első könyv, amiben részt vettem A nagy DIY könyv. (A nagy DIY könyv, Boook kiadó, 2015) Huszonkét magyar blogger huszonkét projektje van benne. Te is meg tudod csinálni! - ez a könyv mottója. Otthon elkészíthető csináld magad ötleteket tartalmaz.

borarti.jpg

Ezután következett a saját könyv ötlete a testvéremmel együtt. (Inspiráció természetesen - Találj rá a saját kreativitásodra!, Boook kiadó, 2017). Ott voltam a Két Egér Könyvesboltban a könyvek között, aztán sok külföldi példát láttam és jött a vágy, hogy hozzunk létre valami olyan maradandó alkotást, ami másoknak is mankót nyújt, másokat is inspirál a mindennapi életük során. A húgommal egy kirándulás közben itt Budaörsön az erdőben született meg az ötlet, hogy a munkáink közös pontja lehetne ez a könyv. Így született meg a könyv témája, így lett ez az  életmód kalauz, ami egy kreatív, természetközeli élethez segíti hozzá az olvasót a négy évszakon átívelő kilenc fejezeten keresztül.

Mióta éltek Budaörsön?

Hat éve költöztünk ide Érdről.

Mit szeretsz Budaörsben?

A hegyeket, az erdőt, a fekvését… Minden itt van az IKEA-tól a természetig és közel van a Balatonhoz, Siófokhoz, a szülővárosomhoz. Élhető városnak tartom, és nagyon szeretem, hogy biciklivel tudok közlekedni, hogy nem kell autóba ülni, hogy a családommal kiránduljak vagy a kutyáimmal fussak az erdőben.

D.K.

Beszélgetés